Története
Törpe cochin kezdetben Pekingi – Bantamnak nevezték. Először 1860-ban került be
Kínából – Angliába, ezzel az egész világ számára megnyílt a kapu a törpetyúkok tenyésztés előtt. Gyakran idézik az angol és a francia csapatok viharos ostromait a Pekingi császári nyári palotánál, melyekkel együtt említik a zsákmányként Angliába küldött egy pár tollas lábú törpe tyúkot. Az első törpe cochinoknak sárga tollazatuk volt, ami színtónusban nem volt egységes. Ezzel azonos volt a mintegy 23 évvel azelőtt Angliában érkezett óriás cochinok tollazatának színe. Angliában a klasszikus fajtatenyésztés országában került sor először az ős törzzsel való tenyésztésére, melynek eredményét 1863-ban állították ki először Londonban. Ezt követően a háborúskodások miatt további utánpótlások nem ékeztek Pekingből, így az angol tenyésztők az önsegélyezéshez folyamodtak a beltenyészet elkerülése érdekében, a keresztezésre egy bőrszínű törpe tyúkot választottak, aminek a fajtabéli hovatartozását ma Bantamként jelölik meg 1866-ban és később Angliában létezőfajta volt a Pekingi-Bantam de, ezek, már keresztezet állatok voltak. Csak 1884-ben nyílt új lehetőségük az angoloknak újabb
Peking – Bantamok behozatalára, mely 4-8 arányú sárga törpetyúkkal bővítették, illetve javította W. F. Entwisle (angol) tenyésztő bázisát. Szokatlanul magas árért, 1200 márkáért hozott Drezdába 1886-ban 1-1sárga törpe cochin Max Richárd Liepsch, az akkori Német – Osztrák – Magyar szárnyastenyésztők klubjának elnökségi tagja. Ő alapozta meg ezzel a német törpecochin tenyésztést. A tenyésztést Németországban csodálattal fogadták, 1929-től 32 tenyésztő a Lipsia - kiállításon külön szövetséget alapított. A fajta több más fajta előállításánál játszott fontos szerepet. A németországi fajtaszövetség sok válságon ment keresztül, míg 1968-tól Dieter Aschenbach vette át a törpe cochin szövetség vezetését, aki jelenleg is elnök. Mai állás szerint 24 elfogadott szín szerepel, ebből 6 szín fodros változatban is létezik.
|
Sárga
(1886)
|
Fehér
(1886),
|
Fekete
(1886),
|
Kendermagos
(1886)
|
|
Aranynyakú
(1886)
|
Kék
(1932),
|
Barna szalagos (1948)
|
Sárgakendermagos (1956),
|
|
Gyöngyszürke (1962),
|
Nyírfaszínű
(1963)
|
fekete-fehér babos (1966),
|
ezüstszegélyes (1967),
|
|
fehér-fekete Columbia
(1968),
|
Aranybúza
(1969),
|
Ezüstnyakú
(1971),
|
sárga-fekete Columbia
(1971)
|
|
Vörös
(1986),
|
Ezüstbúza
(1992),
|
fehér-kék Columbia (1992),
|
sárga-kék Columbia (1993),
|
|
kék-aranynyakú
(1996),
|
aranyporcelán
(1997)
|
karvalyszínű.
(1997)
|
gyöngyszürke kendermagos (2002)
|
SANDARD LEÍRÁSA
A törpe cochin valójában törpe tyúk és nem rokon az azonos nevű nagy fajtáknak – az óriás cochinnak. Kicsinységére nagy súlyt kell helyezni, És masszív mélyállásúnak kell lennie, széles, zömök, elől mélyen hordott testtel, ezáltal mutatja a gömbölyűségét pehely és puha tollazatával. Csakígy felel meg a ránézve egyetlen helyes tollabda jellemzésnek, illetve meghatározásnak. Továbbá szaporának, életképesnek szelídnek kel lenni.
- Mi a vele szemben támasztott követelmény?
Életképesség szaporaság, szorgalmas takarmánykeresés és megfelelő tojó teljesítmény, valamint tollabda szépségideáljára és a kívánt nagyságra való törekvés.
- Mi a nem kívánatos?
Gyenge testű erős csontozatú, vékony, túl magas vagy túl mélyen álló (földön csúszó) állat. Az olyan állategyedek, amelyek nem felelnek meg a standard követelményeinek testformában, valamint a szín és a tollrajzolat előírásainak
FORMA ÉS JELEMZŐK
KAKAS:
Súly: 850 gr
Fej: kicsi és kecses, az összformába harmonikusan beilleszkedik
Csőr: rövid és erős, színében a mindenkori lábszínhez igazodik
Szemek: piros és a narancsszín is megengedett, a feketénél és a nyírfaszínűeknél a barnáspiros szemek azonos értékűek
Taréj egyszerű kicsi, felfelé álló jól cakkozott erős.
Nagy hiba: a nagy és vékony, vagy villaszerű cakkal rendelkező taréj, mert ezek az összképet rontják.
Kis hiba: a kicsit hosszú előrefutó taréjzászló, mely egyébként jól cakkozott és megfelelő nagyságú.
Fülcimpa: kicsi kerek és az összképbe harmonikusan illeszkedik
Nagy hiba: a hosszú ovális és vékony lebeny és fehér szín a fülcimpában.
Nyírfaszínűeknél egy kis sötét színeződés megengedett.
Toroklebeny: kicsi és piros arc, piros és sima, csupán a szem felett kis tollacskákkal.
Nagy hiba: a kifejezéstelen matt kinézet.
Nyak: rövid, telt, széles, puha, vállra és hátra eső tollazat, a forma mindenhol jól kerekedik.
Nagy hiba: a hosszú vékony, vagy kevés tollal ellátott nyak és az átmenet sarkosnak tűnő.
Kis hiba: a gyenge tollazat, a rövid nyakon.
Mell: széles, telt és mélyen hordott, ami az állatkák erőssége, ezáltal az előredőlt tartással, a kedvelt guruló labdaformát mutatják.
Nagy hiba: a keskeny, vagy a magasan hordott mell.
Törzs: nagyon széles, teltnek tűnő.
Nagy hiba: a keskeny, hosszú test.
Hát: széles, rövid, a farok, nagyon emelkedő, széles, erősen kidomborodott, nyereg tollazat ˙
(borítás) erősen kifejlődött, szélesen fekvő.
Nagy hiba: a hosszú hát és ezeknél többnyire keskeny far, silány nyeregtollazat.
Kis hiba: enyhe átkötések a telt farnál és a jó háttollazatnál.
Has: telt, puha pehelytollazatú.
Szárnyak: kicsik, de szélesek, erősen fekvők, vízszintesen a pehelytollazatban beágyazottan hordottak.
Far: puha tollakból álló pehely gazdag, rövid, széles. A vezértollak körformában rendezettek, telt tollazattal ellátottak. A tollaknak széleseknek kell lenniük és jó kétharmad részben pelyhet, kell tartalmaznia, melyre záródik a maradék harmad, a kemény, széles tollazat, ami a farkat összességében befedi és lekerekíti.
Nagy hiba: a túl lapos, nyitott, hegyes fa.
Combok: erősek, rövidek, gazdagon tollal borították erős párnaképzéssel és jól kifejlet visszahajlással.
Nagy hiba: a túl gyenge visszahajló képződés.
Lábak: rövidek, erősek, tollal fedetek, a középső és a külső ujjak (oldalujjak) erősen tollasak.
(Kis hiba, a csak részben meglévő középujj tollazat, ami miatt nem teljes az ujjak takartsága.)
Tyúk:
Súly: 750 gr
Összképben tömegesebb, mint a kakas, mélyebb, előrehajló tartása és laza tollazat következtében. A nyeregpárna nagyon telt, ívelt és farként, legmagasabb pontjával a farok közepe fölé emelkedő. A fej, a fésű és a toroklebenyek a kakasénál finomabbak.
A költőtojás súlya 30gr. A tojáshéj színe barna. Igen jó kotlósok.
A teste körüli pehely gazdag tollazatával, egy teljesen feltűnő formát mutat (gurulótoll labda)
Fő értéke a nagy tollgazdaságból ered. Természeti adottságából adódóan teste nagy mellét mutatja, és a szép széles telt, emelt farát, ami kívánatos a toll labda kikerekedett formájához.
Durva hibák:
Keskeny vagy hosszú test, magas állás, emelt melltartás, túlságosan lapos, hegyes vagy nyitott far (kevés labda alak) túl gyenge párna és sarkantyú képződmény, a középujj hiányzó tollazottsága, a füllebenyeken mutatkozó fehérség. A külső ujjak karomhiánya nem durva hiba.
Gyűrű nagyság:
Kakas: 16 mm.
Tyúk: 15 mm.
Tollszerkezet
Fodros:
A fedőtollazat tollai jól feltekert loknikat képeznek (ami legkevesebb fél fordulat).
A fej felé a nyak tollak szintén fodrot képeznek. Minden toll zászlóval záródik, de a szárny és a farok tollak ennél kevésbé, esetleg simák.
Szín és rajzolat:
Sárga, fekete, fehér, kék, fogolyszín, fekete-fehér, pettyes (babos) a megengedett.
Sima:
Puha tollazat, bőséges pehellyel.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
