Fajtaleírás
Származása:
Csehország. Morvaországban a florentíni, a begyes és a parlagi galamb felhasználásával tenyésztették ki. Németországba 1875-ben került.
Összbenyomás:
Nagytestű, tömeges, széles madár, viszonylag rövid, és mélyállású galamb.
Feje: Sima, nagy, széles, jól lekerekített, kiemelkedő homlokkal.
Szeme: Vöröstől a narancsvörösig terjed. A szemgyűrű keskeny, a vörös és a sárga színváltozatánál világos hússzínű, egyébként a fej tollazatának színéhez igazodik.
Csőr: Középhosszú és erős. A fekete és a kék tollszínűeknél fekete színű, a vörös-fakó és a vörös-fakó kovácsoltaknál a szaruszíntől a feketéig terjed. A kék-fakóknál és a kék-fakó kovácsoltaknál szaruszínű, de sötét ponttal. A sárga színűeknél, a sárga-fakó kovácsoltaknál világos szaruszínű. A sárga és a vörös strasszerok csőrszíne világos hússzínű. A csőrdudor jól fejlett, de nem durva.
Nyaka: Középhosszú, erős, a vállból feltűnően kiemelkedik. A torokkivágás jól formázott, feltűnő.
Melle: Kifejezetten széles és mély, előredomborodó és jól lekerekített.
Háta: Széles, viszonylag rövid, enyhén lejt.
Szárnyai: Erősek, inkább rövidek, a faroktollakon hordozottak.
Farok-tollak: Jól zárt, a háttal egy vonalat képez. Az elsőrendű evezők csak kismértékben emelkednek fölé.
Lábai: Rövidek, erősek és tolatlanok. A körmök színe egyezik a csőr színével.
Tollazata: Jól fejlett, de nem laza, és nem puha. Széles, de nem hosszú. A testhez záródó.
Színváltozatok:
Sima kék, fekete szalagos kék, fekete, vörös, sárga. A kékek, világos kékek, feketék, vörösek és sárgák előfordulnak fehér szalaggal. Létezik fekete-, vörös- és sárga pikkelyes. Van kék-kovácsolt, vörös-fakó kovácsolt, sárga-fakó kovácsolt, kék-fakó kovácsolt. A kék-fakók lehetnek sötét szalagosak, vagy szalag nélküliek, és a vörös-fakó, továbbá a sárga fakó is előfordul szalagos és szalag nélküli változatokban.
Színek és rajzok:
A hímek színe finomabb és világosabb a tojókénál. Azoké kissé sötétebb, a szárnyevezők is sötétebbek az alapszínnél. A fekete, vörös, sárga telt alapszínű. A kék fehér szalagos és a fehér pikkelyes kékek zárt állapotban sötétebb szárnyevezőket, kormánytollakat, és szárnyszalagokat mutatnak. A világoskék alapszínű fehérszalagos és fehér pikkelyes kékek általában világosabb szárnyevezőkkel és világosabb kormánytoll végekkel rendelkeznek. A szárnyszalagoknak és a pikkelyeknek nem lehet szegélye. A pikkelyezettségnek egyenletesnek és meglehetősen tisztának kell lennie. A fekete, vörös és sárga fehérszalagosok és fehérkovácsoltak tükörrajzainak meg kell egyezniük.
A vörös-, és sárga-fakó kovácsoltaknál és a fakónál pigmentáltnak kell lennie a hátnak, a szárnynak, a farok tollaknak, és a deréknak.
A strasszerek alapszíne fehér, pigmentált a fej, a középhosszú nyakgallér, a szárnypajzs, a farok fedő és farok párnatollak. Színesek az ún. nadrágtollak, amelyek a combokra húzódnak, de ezeknek rövidnek kell lenniük.
Durva hibák:
Túl kicsi, túl keskeny, könnyű test, de ugyanilyen hiba a túl hosszú is. A hosszú tollak, a magas állás, az emelkedő farok szintén ide sorolandók. A nyitott hát, az elálló szárnytartás, a hegyes, fajtaidegen fejalakulás szintén durva hiba. A sárga, vagy zöldes írisz, a durva vagy vörös szemgyűrű, az erősen elszíneződött csőr különösen a vöröseknél és a sárgáknál. A fehér evező és farok-tollak (kivétel a fehérszalagos, a fehér pikelyes), fehér hát, színes foltok a mellen, vagy a hason, túl nagy nyakgallér, túl mélyre húzódó lánc elöl, vagyis szabálytalan rajzolat. Az árnyalt, vagy fénytelen tollazat nem a strasszer fajta jellemző tulajdonsága.
Az értékelés szempontjai:
Összbenyomás, testforma és testnagyság (ezen belül mellszélesség és mellmélység, hátszélesség, test rövidsége, testtartás, állás).
A fej bírálata során nézik a formáját, a szem színét, a szemgyűrűket, a csőr színét.
A szín esetében kitérnek a rajzra is, továbbá a szalagok minőségére, a kovácsoltságra, a pikkelyezettségre.
Megjegyzések a fajtaleíráshoz:
A hivatalos fajtaleírásban az egyes értékmérők követelményei felsorolásra kerültek. Az alábbiakban felsorolt információk ezt egy kicsivel részletesebben teszik meg.
Összbenyomás: A nagyság, a tömegesség, a szélesség, a viszonylagos rövidség ennél a formagalambnál a legszigorúbban értékelendő értékmérő tulajdonság. A nehéz galambok elég gyakran hosszúak. A fajta múltja kellően igazolja azonban, hogy a rövidség nem jelent egyszersmind kicsi testet. Az előírt legkisebb súly mindenféle tiltakozás ellenére meg kell követelni. Kivételt képezhet néhány kifejezetten ritka színféleség. Az igen jó minősítésnek ez feltétele. Függetlenül a mérhető súlyadatoktól és hosszúsági centiméterektől, a galambnak okvetlenül harmonikus megjelenésűnek kell lenni. Manapság a fő színváltozatok kiemelkedő egyedei mutatják azt a nagyságot, azt a széles bázist, amire törekedni kell. Ennek a nagyságnak a meghaladására irányuló törekvés már nem elfogadott. Ez áldozatul követelné a harmóniát, az eleganciát és a szaporodóképességet. A már említett és kívánatosnak tartott testnagyságot a tojóknak is el kell érniük, de emellett a másodlagos nemi jellegüket nem veszíthetik el. A túl erős, az ún. hímjellegű tojó galambok ritkán mutatnak jó tenyészeredményeket. Ez nem lehet a fajta tenyésztése során tenyészcél. Más oldalról nem lehetnek kívánatosak a túl kicsi tojók a tenyésztés szempontjából. A kistestű tojótól hosszú generációk után lehet remélni nagytestű ivadékot. A forma a strasszereknél mindenek elé és fölé helyezendő értékmérő tulajdonság. Az ideálistól való eltérést a bírálati pontokban minden más tulajdonság hibájánál jobban kifejezésre kell juttatni.
Fej: A nagy és széles kifejezésből kényszerűen jön a követelmény az erős strasszer fej iránt. A hímek esetében ez senki által nem vitatható. A standard követelményeknek eleget tevő erős hímnek erős strasszer fejjel kel rendelkeznie ahhoz, hogy az összbenyomásban harmonikusnak a másodlagos ivarjellegben megfelelőnek minősülhessen. Hiányos homlokú, hiányos szélességű, továbbá kicsi fejű hím madár jó bírálatra nem számíthat. A jól lekerekített fej megjelölés nem jelent egyszerre kerek fejet, amilyennel a king fajta esetében találkozunk. Egy kissé hosszabb homlok jobb fejbenyomást eredményez a strasszernél. Mindemellett jelen kell lennie egy enyhe kerekségnek is, kielégítő felülettel a szem fölött, anélkül, hogy lapos fej lenne belőle. Nem kívánatos az ívelt tarkó. A tojóknál is fontos a test tömegéhez igazodó erős, de szabályos fej. Kerülendő a tojók hímszerű feje. A hímszerű megjelenés nem lehet tenyészcél a fajtánál. Fals és mindenféle örökletes megalapozottságot nélkülöz az a felvetés, hogy hibás fejalakulású, és tömegű tojókból, hímekből generációkkal később a fajta standardnak megfelelő ivadékok nyerhetőek. Le kell szögezni azt is, hogy túl nagy tojók a kifogásolható szaporodási tulajdonságaik következtében nem képezhetik a tenyésztési ideált. Az erős, és ehhez fejben is harmonikus felépítésű tojók minden szempontból megfelelnek a tenyésztési elvárásoknak.
Szemek: A vöröstől, narancsvörös megjelölés ad egy kis lehetőséget a tenyésztők számára. A rubinvörös szemszín azonban semmi esetre sem kívánatos. E mellett az ilyen szemszínű strasszerokat nem kell nagyon lepontozni, és akár a legmagasabb pontszámot is megkaphatják. Tenyésztési szempontból azonban sokkal nehezebb a helyezet. Az ilyen szemszínű szülők elég gyakran szemhibás példányokat hagynak maguk után. A zöldes, barnás, vagy matt szemszínű galambokat nem szabad jó értéknél jobban minősíteni. Ugyanígy vannak a sárga szemű madarak is, jóllehet a tenyésztés számára kiválóan megfelelnek. A tört szemű, vagy a sötét íriszű galambok csak megfelelő minősítést kaphatnak. Nem tiszta szemű, kicsi fekete pontokat az íriszben felmutató galambokat legfeljebb jó minősítéssel lehet bírálni. Ugyanez vonatkozik a deformált pupillájú állatokra is.
Szemgyűrű: Színében az egyes színváltozatokhoz igazodnia kell, és követelmény, hogy keskeny legyen. Nem szabad elfelejteni, hogy a vörösöknél és sárgáknál világos hússzínű szemgyűrűt várnak el. A kékeknél a szemgyűrű legalább egérszürke kell, hogy legyen. A feketék szemgyűrűje közel fekete színt mutasson. A világos szemgyűrűk kizárják az igen jó értékelés lehetőségét. Az egyértelműen vörös szemgyűrűk mindegyik színváltozatnál csak jó minősítést eredményezhetnek. Azt azonban mégis figyelembe kel venni, főképpen a vörösöknél és a sárgáknál, elvétve egyéb színűeknél is, kézbe fogott bírálatnál a galamb izgalma miatt egy enyhén vöröses tónus felléphet. Ezeknél a színeknél, és a fehérszalagos feketéknél ezt a tényt nem szabad számításon kívül hagyni. Azt is jó tudni, hogy a galamb öregedésével évről-évre durvább és világosabb lesz a szemgyűrű.
Csőr: Erősen fejlett, de nem túl hosszú, természetes formájú, a hegyén enyhén ívelt és jól záródó. Nem tipikus az erős, a vége felé kifejezetten keskeny csőr, vagy az ugyancsak erős, ún. sirályka csőr. A világos szaru színű csőrök a kor előre haladtával besötétednek. Ha a vörös és sárga színű fiataloknál sötét vagy jelzett csőrök fordulnak elő, úgy azt nem lehet igen jó értékkel minősíteni. Ugyanakkor, ha egészen picike sötét vonal van a csőrben, a legjobb minősítés még lehetséges. Az idős, pigment foltos galambokat legfeljebb igen jó minősítéssel lehet bírálni. Ha ezeknek egészen vékonyka csík van a csőrében, úgy az igen jó minősítés adható. A kevésbé fejlett orrdudorú fiatal galambok még megkaphatják az igen jó minősítést, de idősebbek ilyen esetben már nem. Bizonyos mértékű tolerancia a csőrszíneket illetően elképzelhető a sárgáknál, a a vörösöknél, a fehér szalagosoknál, és a pikkelyeseknél. Feltétlenül kritika tárgyát illeti a kitüremkedő alsó csőrkávájú galamb.
Nyak: A középhosszú nyak erős, és harmonikusan megy át a vállból a fej felé. Mindebből következik, hogy a vastag, hosszú hattyúnyak nem kívánatos. A nyak tollazatának feszesnek és simának kell lenni, és semmi esetre sem lehet durva felépítésű. Erőteljes ráncosság, vagy fodrozottság mindenesetre kizárja az igen jó minősítést. Kicsi egyenetlenséget kívánság szerint formálni lehet a nyaktollazattal.
Mell: Széles és erőtelje kell, hogy legyen, és ez akkor lehet megfelelő, ha jól fejlett mellkassal van összefüggésben. A kívánatos mellnagyság akkor adódik, amikor a csőrhegytől képzett kör ráírható a mellre. A mell terjedelme azonban nem azonos a mellmélységgel. Ehhez azt kell tekintetbe venni, hogy a mell elég mélyen hordott legyen. Megemelt mellű madarakat a tenyésztés gyakorlatában farkon ülőnek nevezik, és más előnyös tulajdonságok sem lehet ezt a madarat igen jóra minősíteni. Keskeny mellű madarakat jó minősítésnél jobban értékelni nem lehet. Ritka színváltozatoknál, különösen a fehérszalagosnál, a pikkelyesnél, a kovácsoltnál ebben a pontban való követelmények a galamb nagyságához igazodnak.
Hát: Hátulról szemlélve egy jó strasszer galamb körteformát mutat. Mindenekelőtt ehhez szükséges a terjedelmes szárnybúbok közötti távolság. A vállaktól kezdve keskenyedik a madár egészen finom vonalakban, és a széles hátból fokozatosan megy át a farok felé anélkül, hogy az túl keskeny lenne. Azok a madarak, amelyeknél a vállbúbok távolsága kisebb, mint a vállszélesség, vagyis a szögletes galambok nem mutatnak elegendő mellszélességet. A hátvonal enyhén lejt, és sem nem kerek, sem nem lapos. Hiányos hátzáródás, amelyik laza szárnytartás vagy elégtelen párnatollnak tulajdonítható, lehetetlenné teszi az igen jó minősítést.
Szárnyak: Az elsőrendű evezőtollaknak erőseknek, széleseknek, ám nem túl hosszúnak kell lenniük. Amikor a farok vége a szárny hegyét egy picivel túlhaladja, az nem feltétlenül mutatója, a rövidségnek. A nemkívánatosan hosszú evezőjű madarak teljesen lapos képet mutatnak. A szárny helyzete szigorúan meghatározott, és a kormánytollakon való nyugvásuk követelmény. A még nem kivedlett fészektollakat nem szabad hiányként vagy hibaként kezelni. A szárny alatti fehér párnatollakat nem szabad büntetni mindaddig, amíg ezek kívülről is láthatóak nem lesznek. A szárnypajzs meglehetősen széles és rövid, és csaknem kör alakú. Ha ez az előírás érvényesül, csak akkor mutatja a madár a vele szemben támasztott követelményt. Keskeny, hosszú szárnypajzsú strasszerok nem mutatják a kívánatos formáját a fajtának. A strasszernél mindkét oldalon 10 darab elsőrendű evezőtoll van. Egy vagy kétoldali kilenc vagy tizenegy szárnyevező toll kizárja az igen jó pontozást. Normális vedlési menet esetén egy hiányzó evezőtoll negatív irányban nem módosíthatja az értékelést.
Farok: A hátvonal követi a kormánytollat és az evezőtollakat. A farktollnak nem szabad szélesebbnek lennie, mint a hát alsó részének. A farktollaknak jól záródónak kell lenniük mind felülről, mind oldalról nézve. A 12 kormánytollból a kék színváltozatnál a külsők a külső zászlókon világosak. Mindenekelőtt a sárgáknál és a vörösöknél fordul elő gyakran, hogy ezek a szélső tollak kivilágosodnak. Ez teljes bizonyítéka a bekeresztezésnek, amelyiket egy minőségi javítás érdekében tehettek, és minden további nélkül igen jó minősítéssel értékelhető.
Lábak: Mint ahogyan lenni szokott, az arany középút a helyes legtöbbször. A puha, laza tollazat ugyan szebb, tekintélyesen megnöveli a kerekített forma látszatát, ugyanakkor összeköttetésben van a laza mell-, nyak-, és háttollazattal. Extrém esetben előfordul, hogy egy strasszert tollhordozónak jelölnek, vagy valami máshoz hasonlítják. A laza tollazatot szigorúan kell büntetni és az igen jó minősítés eleve kizárt. Az ilyen madárnak a tömege is elmarad gyakran a kívánatostól. Törekedni kell a nem túl hosszú, de elég széles tollazatra, amely egyúttal nem túl puha. A mai csúcsegyedek egyértelműen arra mutatnak rá, hogy egy kerek formájú madár feszes tollazattal egyesíthető. A másik oldalról sem szabad azonban a végletekben esni. A túl feszes tollazat megbontja ugyanis a strasszer harmonikus formáját. Jó példát szolgáltat erre a fekete pikkelyes strasszer. A vöröseknél és a sárgáknál egy további probléma adódik, amelyet a szakmai nyelv szőrszerű tollnak jelöl. Ez különösen felerősödik olyan esetekben, amikor egészen sötét tollazatra igyekeznek tenyészetni. Ezen csak konzekvens tenyészanyag kiválasztással lehet változtatni.
Rajz: A test alapszíne fehér. A fej és egy középhosszú belógás a nyakra, továbbá a szárnypajzs, a hát, a farkfedő tollak, a farok, a kloáka környéki tollak színesek. Az alsó comb színes, amelyik a lakkszínű madaraknál messziről jól látható. Ezzel szemben elvárás, hogy lehetőleg nagy terjedelmű tollpartira húzódjon rá. A madár színes tollazata ún. strasszer rajzként ismert és nyomban szembe tűnő. A határvonalainak élesen el kell különülnie egymástól. A tollazat kisebb korrekciója megengedett, a kisebb eltéréseket az ideális rajztól korrigálni lehet. Ugyanakkor látható tollhiány nem fordulhat elő az idegen tollak eltávolítása után. Ennek egyik elfogadható módszere, ha a hibás tollat ollóval kivágják rövid csonk meghagyásával a bőr felett. Durva rajzhibák kizárják az igen jó minősítést. Ide számít a fehér mezőben előforduló több színes toll, a fej nem kellő színtakarása, fehér hát, a nyak rajzolatának meghosszabbodása, a túl rövid, vagy túl hosszú lánc a nyakon. Különösen a kékeknél, és a fakóknál fordul elő a feltűnő kivilágosodás, a fehér vagy majdnem fehér hát-, esetleg fehér párnatollak. Ezek a szín mélyítésének szükségességére hívják fel a figyelmet. Egy vagy több fehér szárnyevező-, vagy kormánytoll esetén már nem lehet megfelelő minősítésnél jobbat adni a galambnak. Az egyes színváltozatokhoz adott magyarázatok a jelenlegi állapotot jobban megmagyarázzák. Alapelvként leszögezhető, hogy az igényeket folyton növelni kell.
A strasszer ideálképe és a legjellemzőbb hibák:
A, a körhöz viszonyított szárnypajzsok
B, a függőleges egyeneshez viszonyított csőrhegy és mellkas az ideális mintaképeken
A, a lapos nyújtott fej és egy kicsit lecsapott tarkó, jó homlokrész
B, túl kicsi, kerek fej
C, magas faroktartás
D, nagyon alacsony állás
Túl alacsony homlok és fej a szemek fölött
A strasszer elölnézetből
Túl mély állású galamb
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
